A nimf�k els�sorban a term�kenys�g megszem�lyes�t�i. Alakjaik a term�szet minden ter�let�t �t-, �s �tsz�vik. Kiemelt k�t�d�s�k a vizekhez, forr�sokhoz �s foly�khoz az �let folytonoss�g�t, a m�l� id�t jelk�pezi.

A v�z – term�keny�t� er�: a forr�s kifejezi a keletkez�st, a sz�let�st; a foly� az �lland� v�ltoz�st; az �ce�n a felold�d�st, a megsemmis�l�st. A nimf�k a n� �let�nek els� szakasz�t, annak „feh�r aspektus”ait hordozz�k. A fiatals�g �s az �r�k sz�ps�g megtestes�t�i, „sz�zek”, m�r nem l�nyok, de m�g nem any�k. Ezt a id�szakot az un. „v�r�s korszak” az anyas�g k�veti, majd a „fekete korszak” az �regs�g.

A nimf�k alakja j�val r�gebbi, j�val �sibb, mint a klasszikus antik kor, kultuszuk gy�kerei a s�m�nizmusban keresend�k – a helyek, a n�v�nyek �s az �llatok megtestes�l�sei – elemi l�nyek.

A g�r�g nimf�k v�ltozatos t�jak �s vid�kek szellemalakjai voltak, nem m�s mint a latin genius loci, azaz a hely szelleme. (Kultuszuk n�pszer�s�g�t legink�bb a bonyolult Arethusza m�tosz p�ld�zza.) A g�r�g kult�r�n nevelkedett latin k�lt�k verseiben a nimf�k hell�n sokoldal�s�ga elmos�dott �s alakjaik keveredtek a hazai forr�s- �s folyamistens�gek�vel (Juturna, Egeria, Cavmentis, Fontus). Mindezt tov�bb er�s�tette, hogy a Lymphakat (eredetileg Lumpae) az �sit�liai hagyom�nyok v�z-istenn�it nev�k v�letlen egyez�s�ge alapj�n, a g�r�g nimf�kkal azonos�tott�k. A klassziciz�l� r�mai k�lt�szet hat�s�ra a vid�ki emberek k�z�tt, a forr�sok, barlangok, sziklahasad�kok k�rny�k�n kiteljesedett a nimfa kultusz. Ugyanakkor a R�mai Birodalom tanult oszt�lyai k�r�ben bet�lt�tt szerep�k fokozatosan cs�kkent �s majdnem kiz�r�lagosan a v�zi elemek istens�geik�nt jelentek meg.