Bárki mondhatja magáról, hogy boszorkány, attól még nem lesz az. Vannak született boszorkányok, és vannak olyanok (a többség), akik hosszú évek során sajátítják el a boszorkányok bölcsességét. Mert az angol witch (boszorkány) szó az angolszász "wise" (jelentése: bölcs) szóból ered. A kereszténység térhódítása előtt a boszorkányokat, akik lényegében vajákosok, javasasszonyok és gyógyítók voltak, senki sem üldözte vagy kárhoztatta el, rossz hírnevüket a keresztény inkvizíciónak köszönhetik.
Az inkvizítorok és más egyházi személyek találták ki, hogy a boszorkányok a sátánnal cimborálnak, mert így akarták a pogány hitvilág leghűségesebb őrzőit megrontani az emberek szemében, ezzel biztosítva, hogy mindenki áttérjen a kereszténységre. A pogány szentélyek helyére templomokat emeltek, és a boszorkányokat üldözni kezdték, a szrvval ábrázolt istenképet pedig a sátánnal azonosították, mellyel el akarták hitetni, hogy a régi vallás a gonosz imádata.
A boszorkányok nem hisznek a sátán létezésében, mivel a sátán nem létezne a keresztény felfogású isten nélkül, egyik sincs a másik nélkül. És mivel nem hisznek a sátánban, sátánimádók sem lehetnek... Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a sátán eredetileg nem is volt a kereszténység korai formájának része, egyéb vallások és hitvilágok alapján "gyúrták össze", mert szükség volt valamire, amivel az embereket félelemben lehetett tartani és az egyházhoz lehetett kötni. A sátán a kereszténységnek sem volt része mindig!
A pogányok, wiccák és boszorkányok nem hisznek az eredendő gonoszban. A jóság és a gonoszság az emberek szívében lakozik. A természetben sincs mindent átható gonosz. A jó és a rossz egyensúlyban van, hacsak nem avatkozik be az ember... |