Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Lapozzunk bele a mítoszok világába.		2008.12.25. 17:25
.

Szirén		2008.12.25. 17:14
Még mostanság is elhangzik egy-egy, láthatóan komolyan vett beszámolók arról, hogy a világ valamely távoli pontján hableányokat láttak. De égészében véve korunk sellői a folkról, a művészet és kriptozoológia világába tartoznak ...       ...Valahol a Földközi-tengeren siklik egy gálya. A legénység számára teljes a csönd: fülük viasszal betömve. Nem hallják árbochoz kötött kapitányuk könyörgését, hogy oldozzák föl, nem hallják a csodálatos tengeri lények csábító dalát sem. Ez a dal vonzza a kapitányt, Odüsszeuszt, aki egyedül éli túl, hogy hallotta a szirének énekét... A tengereket és a szárazföld tavait, folyóit benépesítő fél-emberek - legyenek nők vagy férfiak - azóta foglalkoztatják az ember képzeletét, amióta először merészkedett li a tengerek nyílt vizére. A sellőket nagyon hosszú ideig ugyanolyan létező élőlénynek tekintették, mint például a repülő halakat. A sellő-folkról ősi és szerteágazó: kultúrákon, kontinenseken, évszázadokon ível át. Ebből következik, hogy a tengeri emberekről és szokásaikról szóló történetek is át meg átszövik a képzelet tartományait. Sokféle nevük van: szirén, sellő, vízitündér, hableány, najád, triton, tengeri nimfa, nereida vagy néreisz. A mesék még ennél is többfélék: némelyek gyengéd, jószívű teremtésekről szólnak, akik csak meg akarták mutatni kedevesüknek a mélység varázslatos világát, mások gonosz, tengeri szörnyekről, akik ízekre szaggatják a vízbe fúltakat. Voltak csillogó aranyhajú sellők, és voltak hableányok zöldeskék hajkoronával, éles fogakkal.

Pegazus		2008.12.25. 17:00
Az ókori görög mitológia hõsei remek lovasok voltak. Ez nyilvánvaló, hiszen fantasztikus lovakkal rendelkeztek. Ezek a lovak az égbolton vágtattak keresztül, mágikus erõkkel rendelkeztek, és a semmibõl varázsoltak elõ dolgokat. A ló: Poszeidón nagy találmánya A görög mitológia szerint Poszeidón, a tengerek istene alkotta meg a lovat. A történet így hangzik: egy napon Poszeidón és Pallasz Athéné, a tudás istennõje Görögország egy vidékének tulajdonjogáról vitatkoztak. Zeusz, az istenek atyja azt javasolta, hogy azé lesz a terület, aki a legjobb ajándékot adja az emberiségnek. Ezt hallva Poszeidón ledobta a háromágú szigonyát a földre, létrehozva ezzel egy gyönyörû állatot: a lovat. De Pallasz Athéné az olajfát "alkotta meg", így a versenyt õ nyerte. A ló a jövõben átok volt az emberiség számára, hiszen Árész, a háború istene mindenhova lóval járt, okozva ezzel a bonyodalmakat. A Napisten lovai Egy másik görög legenda szerint Héliosz, a napisten szélsebes lovakkal húzatta a hintóját. Egy napon a fia ellopta a lovashintóját. Mivel nem tudta irányítani a lovakat, megégette a Földet, mert túl közel merészkedett a talajhoz. Ebbõl az égett földbõl lettek a sivatagok. Pegazus A ló története a költészet és képzõmûvészet világához is kapcsolható. Tulajdonképpen Pegazus, a híres szárnyas ló fakasztotta ki a múzsák forrását, azzal, hogy a Helikon hegy oldalára koppintott a patájával. Bárki is ivott ebbõl a patakból, költõvé vált. A szél fiai Egy másik görög legenda Dardanoszról mesél, akinek egy csapat gyors lova volt. Ezek a búzakalászok és a tenger hullámai felett repkedtek. Valójában ezek a lovak a szélisten fiai voltak. Röviden a lónak nagyon fontos szerepe volt. Az ókori Görögország ember úgy tartotta. hogy a nap azért kel fel és nyugszik le, mert lovak húzzák. A ló még ma is a természet erejét képviseli. Az erõ, elegancia és szabadság jelképe.

Démonok		2008.12.25. 16:57
Sokak szerint ártó, mások szerint szövetséges. Arábiában például napnyugta után nem szabad vizet kiönteni az udvaron, mert ha véletlen egy démont találunk el az esti szürkületben, bajt hozunk a házunkra. Démonok a görög panteonban A görögöknél "damionész"-nak hívták, és a rossz szellemek gyűjtőneve volt. Korábban - Homérosz idejében - ezt a szót csupán a "természetfeletti" egyetemleges kifejezésére használták Később (Platón után) azonban megtelik kellemetlen töltéssel és a "Damion"-okat ekkorra mát a betegségek okának tekintették. Főleg az elmezavarokért tartották felelősnek őket, de gyakran a járványok terjedéséért is démonokat okoltak. Voltak olyan nézetek, hogy a démonok az Isteniek és az emberek régiója közt élő köztes világ lakói. A démonok eszerint megosztják az emberekkel az ösztöneiket és indulataikat, megidézhetők és sajátos nyelvezetük van. Sőt, az élelmiszerekkel is be lehet vinni démonokat a szervezetbe. Az elemek démonai A tűz, a víz a levegő és a föld démonai különleges erővel bíró, ősi erőt testesítenek meg. Az anyagdémonok, melyek növényekben kövekben laknak, általában kisebb erejűek, és a későbbi mitológiákban már az is felmerül, hogy szándékaik nem csupán ártó lehet, hanem - általában, ha önös érdekük is úgy kívánja - segítenek a jókon, az igaztalanul szenvedők mellé állnak, vagy bosszút állnak azokon, akik igazságtalanul cselekszenek. A XX. Századi európai démonkép A démonok -mondja 1968-ban a német Zwernemann - testetlen, megszemélyesített és többnyire halhatatlannak vélt, természetfölötti hatalmak. Saját akaratuk van és korlátozott képességeik. Kapcsolatba hozzák őket tárgyakkal, helyiségekkel, természeti jelenségekkel, vagy tevékenységekkel. Mágikus praktikák, valamint kultikus cselekvések révén lehet befolyásolni őket. A javukra kevés jó tulajdonság írható, ami gyakorlatilag elhanyagolható. A démonok kultuszáról is érdemtelen beszélni szerinte, mivel minden démon kultuszhoz jut, ha emberek megkísérlik megidézni őket, vagyis közvetlen kapcsolatba akarnak lépni velük. Erre akkor kerül sor, ha az emberek letelepednek valamelyik démon által befolyásolt területen, vagy ott kívánnak tevékenységbe kezdeni. Akkor is sor kerülhet azonban rá, ha a démon maga jelenik meg az ember előtt. A név, vagy tartózkodási hely szerint megkülönböztetett démonkultuszok a leggyakoribbak. A zsidóság démonai Lapozzuk fel a Biblia Ótestamentumát L. Mózes 4,1-4 -nél. Ebből látjuk a lázadás tanát. Azoknak az angyaloknak a végleges mélybe zuhanásával foglalkozik, akik áthágták a teremtés rendjét és démonokká lettek. Ebből alakult ki később a keresztények démontana is, amit még tovább árnyalt a dualizmus elmélete, ami szembeállította a fény és sötétség birodalmát egymással. Démonok a néphitben A démonok a magyar és a környező országok néphitében mindenhol ártó szándékúak. Különböző alakokat ölthetnek, de leggyakrabban testetlenek. Megszállják, kölcsön veszik az embert, a kereszteletlen csecsemőket, vagy a lábasjószágot.

Kentaur		2008.12.25. 15:35
Kentaur A kentaur fejét, törzsét és karját tekintve ember, deréktól lefelé azonban ló. A lótest színe változó. Mivel a kentaurok emberi értelemmel rendelkeznek és beszélni is tudnak. Más fajokkal nagyon bizalmatlanok. 10-50 fős csordákban élnek. Azt tartják róluk, hogy jól értenek a gyógyításhoz, a jövendőmondáshoz, az íjászathoz és az asztronómiához. A kentaurok ismertek arról, hogy szeretik a bort, és amikor isznak, akkor a nőkre is hamar szemet vetnek. Sok szüzet raboltak el a kentaurok. Dionüszosz kíséretének gyakori tagjaivá váltak. A Pelión hegyen laktak, Thesszáliában  A legenda szerint Ixióntól származnak. Történt ugyanis, hogy az örökké féltékeny Héra párt keresett magának, hogy megbosszulja Zeusz félrelépéseit. Ixiónt alkalmasnak találta erre a célra, és az ifjú lapita király szerelemre lobbant az istennő iránt. Azonban Zeusz fülébe jutott a találka híre, és egy felhőből megformázta Héra alakját, majd ezt elküldte a légyottra. Ixión pedig nem sokat tétlenkedett, és lefeküdt a felhő-istennővel. Ebből a vad románcból született Kentaur, aki előszeretettel közösült vadlovak kancáival, s így félig ember félig ló alakú teremtmények jöttek a világra, akiket apjuk saját országában telepített le. A kentaurok között akadt bölcs és békés teremtés is, de nagy részük részeges és erőszakos volt. Így történt, hogy Peirithoosz lapita király lakodalmán is túl sok bort ittak, és a megrészegült kentaurok el akarták rabolni királyuk és vendéglátójuk menyasszonyát, és a többi meghívott feleségét is. A fényes ünnep így vált borzalmas vérontássá. Kitört a lapiták és a kentaurok között a háború, aminek végén a megmaradt kentauroknak el kellett hagyniuk Thesszáliát.

Koboldok		2008.12.25. 14:47
Koboldok Rosszindulatú, kellemetlen népség. Ezek a misztikus bajkeverők abban lelik örömüket, hogy tréfát űznek mindenkivel. Bizonyos állatok irtóznak tőlük. Egyes példányokat pusztán a tekintetükkel megbabonáznak, és kezes báránnyá varázsolnak. Halálos csendben lopakodnak, gyorsak, akár a villám, képesek felvenni tárgyak alakját. Akadnak a koboldok közt olyan egyedek, amik kimondottan vadak és erőszakosak, és a harcnak élnek. Élvezik ha fájdalmat, igazi kellemetlenséget okozhatnak. Sokan összekeverik őket a vizimanókkal, pedig ez súlyos tévedés. Egyáltalán nem mindegy, hogy valaki a vízből vagy a vízben él. Ráadásul a koboldok mocsárban élnek. Lehet, hogy valamikor régen manók voltak, de a mocsári életmódhoz való alkalmazkodás átalakította külsejüket. Úszóhártyáik vannak az ujjaik között, és a fogaik hegyesek, mint a ragadozó halaké. Sokkal nagyobb a fülük, és a szemük dülledt. Undorító mocsárszaguk van. Leginkább halakat, más vízi állatokat és moszatokat esznek. Nem élnek közösségi életet, maguknak való, önző lények. Az idegenektől, más fajok egyedeitől félnek, de ha tehetik szívesen ártanak nekik. A zsákmányszerzés az egyik ok, ami miatt hajlandóak társulni egymással egy rövid időre. Csapdát állítanak azoknak, akik botor módon a területükre tévednek. Tévútra csalogatják, a mocsárba fullasztják és kifosztják az óvatlanokat. A zsákmányon aztán jól összevesznek. Ha harcra kerül a sor, akkor lándzsával, szigonnyal támadnak, és lehetőleg kerülik a közelharcot. A dobófegyvereket igen jól használják.

Sárkányok		2008.12.25. 14:33
Sárkányok Nőstényeik általában nagyobbak és agresszívebbek a hímeknél, de az utóbbiakhoz is csak speciálisan képzett, hozzáértő varázsló közelítsen! A sárkányok tüzet hánynak és nyers húson élnek. A sárkánybőr, -vér, -szív, -máj és -szarv komoly varázserővel bíró, keresett cikkek, a sárkánytojás azonban kereskedelmi forgalomba nem hozható árunak minősül.

Unikornis		2008.12.25. 14:32
Unikornis Egyszarvú (lat. Unicornis), tünde lények. Kifejlett állapotban homloka közepén szarvat viselő, hófehér lóként írható le, de a csikók eleinte arany-, majd pedig ezüstszínűek. Az egyszarvú alapvetően emberkerülő természetű, s adott esetben boszorkány/mágus közeledését szívesebben fogadja. Mivel igen gyors mozgású, rendkívül nehéz befogni. Az unikornis szarva, vére és szőre komoly varázserővel bír.

Lidércek		2008.12.25. 14:29
Lidércek Szellemek, fantomok, nyughatatlan holtak, akik köztünk kísértenek. Őket a szenvedély valamely megnyilvánulása köt továbbra is a halandó világhoz. Nem minden halott halandóból válik efféle nyughatatlan kísértet, de akik lidércé válnak, bizonyos emberekhez, helyekhez, vagy tárgyakhoz kötődnek. Az efféle fizikai horgonyok befolyásolják az érzelmek vezérelte lidércek létezését. Erős érzelmek segítségével tartják fönt magukat, valahogy úgy, ahogyan a vámpírok merítenek energiát a vérből. A lidércek számtalan formában jelenhetnek meg. A tárgymozgatás, a testetlen hang, mind a lidércek műve. A káiniták nem immúnisak az efféle mágiára. A kísértő szellemekkel megvert vámpírok kétszeresen is átkozottak: az ilyen szerencsétleneket kerüli a többi vértestvér általában. A vámpírok iránt ellenszenvvel viseltető lidérc sok kellemetlenséget okozhat, pl elriasztott áldozatok, vagy fenyegetést jelenthet. A lidércek érzelmekből táplálkoznak, ez tölti föl a szenvedélyüket, amivel mágikus képességeiket használják. Ha a halandó, vámpír, vagy vérfarkas őrjöng, ezzel gyakran a kísértetet erősítik. Leggyakrabban kísértetjárta helyek körül a leghatékonyabbak, ahol nagy szenvedés, vagy trauma hagyott erős pszichikai lenyomatot (csataterek, kínzókamrák, a lidércé lett halandó egykori öngyilkosságának helyszíne, stb.) Az ilyen helyeken a halandó világ és a holtak világa között húzódó lepel különösen vékony. A lidércek képesek megszállni a testet. Legyen az halandóé, vagy vérfarkasé, vagy vámpíré. A lidércek láthatatlanok, hacsak nem döntenek másként. A lidércek csak nagy erőfeszítések árán képesek befolyásolni a halandók világát.

Tündérek		2008.12.25. 14:25
Tündérek A mágia elszabadulásával furcsa, különös szerzetek is a halandók kutakodó szemei elé merészkedtek. Ilyenek a bajkeverő kis koboldok, és ragyogó, csilingelő fénnyel pompázó, apró, szárnyas tündérek, kik a romlatlan varázslat öröklétű mementói. Az illúzió teremtményeiről senki sem tudja, hogy miért járkálnak a halandók világában. Csupán találgatások születtek, hogy a mágia sosem volt erősebb, és valódibb még soha, mint most. Talán ez hívta életre újra ezeket a különös lényeket. A sötét középkorban ez a mágikus népség láthatatlan volt a halandók előtt, tündér mivoltukat halandó gúnyával leplezték. Csak azok láthattak át az illúziókon, kik ismerték a természetfelettit – az egykori Őrzők ősei. Ennek a mesés fajnak az egyedei ugyanolyan rémisztőek és kellemetlenek tudnak lenni, mint amilyen szépek szoktak lenni. Sok vámpír a vérükért vadássza ezeket a misztikus teremtményeket, ugyanis szóbeszédek szerint, sokkal dúsabb és mámorítóbb a vérük, mint az egyszerű halandóké. A vámpírok számára a tündevér olyan, mint az édes nektár, vagy ambrózia. Egyesek vad hallucinációkat tapasztalnak, vagy földöntúli gyönyöröket, ha megkóstolják a tündevért. Vannak káiniták, akik ahhoz hasonlítják, mintha a felkelő nap sugarai cirógatnák újból az arcukat – annak áldott szépségével és elviselhetetlen fájdalmával együtt. Hatalmuk forrása egy esszenciális bűbájjal megáldott tárgy, melyhez veszedelmesen ragaszkodnak, s jól elrejtik a káiniták és a halandók elől, nehogy ellopják, és ezáltal rabigába hajtsák őket. Egyesek szerint erejüket megkapó, természetes szépségű, titkos helyekről nyerik. Más elképzelések szerint a tündérek a halandó művészet, és a mű kapcsolatából merítenek energiát. A tündérek úgy regenerálódnak, mint a halandók, de ismernek gyógyító mágiákat. Csak a tűztől szenvednek kritikus sebzést. A vámpírok jelenlétét kényelmetlennek tartják, igyekeznek kerülni az érintkezést velük. Elrejtik valódi lényüket a káiniták elől, de a jelenés segítségével ilyenkor is sikerül megpillantani őket néha. Káin gyermekeinek többsége igyekszik elkerülni őket. Kevesen húznak hasznot a találkozásból. A legtöbb vámpír megváltozik, rosszabb esetben bele is őrülhet egy ilyen eseménybe. Az álom teremtményeinek puszta jelenléte hiányérzetet, ürességet, fájdalmas emlékeket ébreszt a vámpírokban. A tündérek fizikai és spirituális szépsége régóta halottnak hitt érzelmeket képes föléleszteni egy vámpírban. – vágyódást, az elveszett ártatlanság emlékét – amik letargiába, akár őrületbe is kergethetik a vámpírokat.

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk